2017. április 15., szombat

Nemes Nagy Ágnes: Tengeren

Tengeren

Siklik a lép, a máj kering,
kígyózva fut a hátgerinc:
kezem között, bőröm alatt
hullámlanak, mint a halak.
Megfodrozzák a vért, velőt,
és nem hiszik a levegőt.
S ha augusztusi éjjelek
bőrömre tompán fénylenek,
a lomha raj a mélybe lent,
mint foszforfényben, átdereng.
És imbolyogva horgonyán,
felettük ring a koponyám.
Szakítsd a horgonyt! Tépd magad!
Hadd zúduljon az áradat –
mégis hajóm, magam felett,
az ifjúság szökken veled,
viking-jeled kibontva,
csattogj hajam: vitorla!
Read More

2017. április 11., kedd

Sea Miller: A fény partján


Amikor majd
végleg kitágul a tér,
és fehér szárnya nő
minden árnynak,
szemem csillogása
vissza-visszatér,
átadom magam
a körém gyűlt halálnak,
és ha felrobban
a valóság velem,
még ökölre megyek
a távolsággal.
Testiségből át,
szellemibe esem,
már nem számolhatok
emberi vággyal.
Tenyeredbe veszed
éteri arcom,
belélegzem
a teremtés sóhaját,
meztelen gyerek leszek
a fényparton,
teremtő erőd
új életnek ad át.
Read More

2017. március 17., péntek

Mata Ibolya: Alszik a szemed

Alszik a szemed és nem látom színét
Nem látom benne a csüggedő reményt,
de megfújja a szél szempilláidat
és elkergeti múló álmaidat


Ó, arra kérlek, ne nyisd ki szemeid!
Akard, hogy visszatérjenek álmaid,
mert megvakít a jelen pillanata
Dicsőségünk hamuvá vált harmata

Nincsenek harcok, de vannak embervétkek
A Föld gyökeréből rossz lelkek nőttek
És hervadnak az érzelmi határok,
mert már nem tudni, vannak-e barátok

Fájnak a szavak, mit kimond az ajkam
Istenem, hiszen én eddig csak vártam,
mert némán és vakon jártam utamon,
de megbotlottam egy csúszós kavicson

És torkomból kitört, vad düh ordított.
Ó, jaj - nem szeretem e hazugságot!
Fölvettem lábam alól a kavicsot
így találtam meg az új "forintot".

Kő, kavics, pénz - fogaidhoz verheted!
vagy egy másik útkanyarba teheted,
de vigyázz, ha megbotlik e nemzedék
Ott leszünk a sötét véka fenekén

Talán én is becsukom fáradt szemem
és álmodom tovább földi szerepem
Valahol, a hitem égi mezején
Áldást kérek az egész országra, én.
Read More

2017. március 4., szombat

Várnai Zseni: Virágos ág

Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei
virág helyett gyümölcse terheli.
Termése érik, pirul, gömbölyűt
pillék és méhek zsongják őt körül
szellő ringatja, eső öntözi
s a nap tüzén csillognak könnyei.
Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik
reszket, amikor tépázza a szél
de nedvei forrók, akár vér.
S mikor csillogó fátylat sző a hó
s belengi őt e puha takaró
már újra szép, és arról álmodik
hogy tavaszra tündérré változik.
S az lesz belőle, tündér csakugyan
ezernyi szép, feslő virága van
őbennük éli újra tavaszát
s nyáron a nap deleje hatja át.
Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő.
kikél a földből, húzza őt a fény
újjászüli az örök televény.
S ha teste, már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...
Read More

2017. február 27., hétfő

2017. február 23., csütörtök

Pályázatok - APEVA 2017 versverseny

A valtozovilag.hu apeva versversenyt hirdet.


A apeva olyan vers, amely öt sorból áll, az első sor egy, a második két, a harmadik három, a negyedik négy és az ötödik öt szótagot tartalmaz, úgy, hogy minden sorban egy vagy több egész szó áll, vagyis nem megengedett a szavak csupán tördelési szándékú elválasztása. Az apeva nem tartalmaz címet. Látható, hogy az apeva hasonlít a haikura, de ha lehet, annál is nehezebb feladat elé állítja a költőt.
A verseket 2017. április 1. és 30. között lehet beküldeni.
További itt a kiíró oldalán.
Read More

2017. február 4., szombat

Csoóri Sándor: Utolsó csillagig

Hogyan szeresselek,
ha félsz tőlem s ha nem vagy szabad;
ha elbújsz égő falevél mögé
s füstbe,
húsodba falazod magad:
homályos hazugságba,
jégpincébe,
mikor egyetlen szó elég,
hogy átrepüljük szakadékainkat,
a föld minden övezetét?
Akit nem véd a szerelem,
hiába védi az magát;
dereka körül égő erdő lehet szeméremöv,
koszorú-lánc – elfogy a levegője, nyomora,
csöndje
s nézi csak: hogy kopik
fölüle el az ég
utolsó csillagig.
Read More